III. A kapcsolt energiatermelés és a hőfogyasztók el-lehetetlenítése. Ki a teszi zsebre a kapcsolt energiatermelés profitját? Mi a hiteles megoldás?

III. A kapcsolt energiatermelés és a hőfogyasztók el-lehetetlenítése. Ki a teszi zsebre a kapcsolt energiatermelés profitját? Mi a hiteles megoldás?

 

Korábban a két termék közti önköltség felosztása nem a szakirodalom figyelembevételével történt és most sem ez a helyzet a budapesti gyakorlatban. A villamosenergia termelés fajlagos hő-felhasználását nem a kondenzációs erőművek fajlagos hő-felhasználásával, hanem ennek közel felével, a fűtőerőművekre jellemzőnek kikiáltott (önkényesen megállapított) (~5MJ/kWh; 1,389 kWht/kWhe) fajlagos hő-felhasználással (költséggel) számolták és számolják el. Ez azt jelenti, hogy a villamosenergia termelés nagymértékben nyereséges lehet, a hőenergia termelés pedig - a mindenkori tüzelőanyagok árától függően tervezetten veszteséges. Ez a módszer nem szolgálja a fűtőerőmű hasznosságának bizonyítását. Az állami tervgazdálkodás idején ez a hőfogyasztók számára nem jelentett különösebb gondot, mert az alkalmazott hatósági ár figyelemmel volt a fogyasztók tényleges fizetőképességére.

 

A mai, a piaci viszonyok közt a korábbi gyakorlat szerinti felosztás következtében a hőfogyasztók fizetik meg a villamosenergia termelés extra profitját (aminek nagy részét a külföldi tulajdonos teszi zsebre). Ezek után nem meglepő a szóban-forgó erőműveknek az a törekvése, hogy a villamosenergia termelés minél nagyobb mértékű legyen, még rossz hatásfok mellett is! Ennek a helytelen gyakorlatnak a megítéléséhez (a bővített újratermelés költségét is tartalmazó önköltség számításához) szükséges adatok civil halandó számára elérhetetlenek.

 

Jogosan merül fel annak gyanúja, hogy a magas távhő árak meghatározó eleme, a két termék közti költségfelosztás jelenlegi igazságtalan, elhibázott, a mostanitól gyökeresen eltérő társadalmi-gazdasági körülmények közt kialakított módszere! Ideje lenne ezzel a ténnyel szembenézni és változtatni a költség felosztás jelenlegi gyakorlatán, azon az áron is, hogy ez nem tetszik a jelenlegi tulajdonosoknak, ezért esetleg kivonulnak erről az egyébként sem nekik kitalált területről! Az is hiba volt, hogy egyáltalán bagóért eladták számukra ezt a valóban nemzeti értéket, de erről még a továbbiakban is lesz szó.

 

Azt vég-kép homály fedi, hogy a FŐTÁV ZRt esetén a beszállítótól vásárolt-hő, a saját hőforrásaikban igénybe vett tüzelő hő, valamint a fűtőművekben termelt hő, fajlagos hőfogyasztásának [kWht/kWhe, illetve kWht/kWht] és a termelői egységköltségeknek (az önköltségeknek [Ft/kWh]) az értéke mennyi.Ez utóbbi megállapítás jellemzése céljából a FŐTÁV honlapján [3] található 2005-évi adatokat a honlapon található tartalommal, de más formában dolgoztuk fel (1. sz. táblázat).

 

 

1. sz. táblázat

Kísérletet tettünk az összetartozónak tekinthető műszaki (naturális) és költségadatok adatok egyeztetésére, fajlagos adatok, hő-felhasználások képzésére. Ennek sikertelensége vélhetően nem a talált adatok feldolgozásának, értelmezésének hiányossága - inkább az adatok forrását minősíti. Rendkívül zavaró, és értékelhetetlenné teszi a közölt adatokat az, hogy a táblázatban a hőmennyiség-adatok és a feltehetően ezekre vonatkozó költségadatok megnevezései eltérnek egymástól. Ez a magyarázata annak, hogy a táblázatban szereplő fajlagos adatok a várható reálisnak tekinthető adatoktól durván eltérnek és sok a kérdőjel.

 

Az árak további elemzése előtt érdemes megvizsgálni a következő diagramokat, amelyek adatai a BE ZRt 2006. évi üzleti jelentéséből [4], illetve a FŐTÁV ZRt honlapjáról [3] származnak.(4., 5.sz. diagramok).

 

4., 5. sz. diagram

A FŐTÁV adatait tartalmazó diagram - különösen a BE ZRt adataival összehasonlítva - arról árulkodik, hogy FŐTÁV - nak jelentős költségcsökkentési lehetőségei vannak, de ezt, hatásosan leplezik az 1. sz. táblázat zavaros adatai. Erre utalnak az „Egyéb”, az „Egyéb anyag” költségek és a személyi költségek is a kördiagramban. Elemzésre érdemes, hogy egy energia elosztó cég (FŐTÁV ZRt.) költségei közül az energia költségek mindössze 56 % részarányt képviselnek az összes költségekből. A költségösszetevők megválasztása is szerencsésebbek BE ZRt esetében. (A BE ZRt diagramján a „hiány” abból az újabb sajnálatos sajtóhibából adódik, hogy a forrás szerinti szám-adatok [4] összege nem 100%).

 

A következő táblázatok forrása a MEH [5] (Magyar Energia Hivatal honlapja). Feltűnő a 2. sz., táblázatban, hogy a kisfogyasztói gázárak növekedése egyes távhő árakat meghaladó mértékű (félkövérrel jelölt adatok). Az is feltűnő, hogy a FŐTÁV hat különböző tarifát alkalmaz a hő árakra.

 

 

2. sz. táblázat

 

 

Különösen meglepő, hogy az egyedi méréssel ellátott lakásokra (épületrészekre) vonatkozó hő ár 30 %-al magasabb, mint a hőközponti mérésekkel rendelkező házakra vonatkozó hő árak. A táblázat adataiból nem állapítható meg egy átlagos tarifa értéke. Ezek nem a legjobb reklámok az ECO program számára. A táblázatban a háztartási gázdíjra megadott két érték közül a *-al jelzett a kazánhatásfokkal (90%) és az egyéb üzemi költséggel (20%) módosított tényleges bekerülési értéket jelenti. Reálisan ez az ár vethető össze FŐTÁV ZRt hőáraival.

 

Érdemes a távhő árak kapcsán megvizsgálni az erőművek villamosenergia és távhő árait is [5] (3. sz. táblázat).

 

A táblázat adatai arról árulkodnak, hogy az atomerőmű mellett a széntüzelésű erőművek termékeinek árai a legolcsóbbak. Még az egyébként jónak elismert (kétszer nagyobb) hatásfokú kombiciklusú erőművek árainál is jobb. Ezek az adatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a földgázzal való villamosenergia termelés nem-csak a külföldtől való nagyarányú függőség, hanem árak szempontjából is hátrányos. Figyelemre méltó az is hogy a biomasszával üzemelő Pannon Hőerőmű ZRt villamosenergia ára is nagyon magas. Ez rossz üzenet a biomassza erőművi felhasználását szorgalmazók számára, de ha az üzenetet jól értelmezik, nem állami támogatásról, hanem műszaki fejlesztésről kell álmodozni.

 

 

3. sz. táblázat

Az energia árak értelmezésénél tudni kell, hogy mivel az energiatermelés és értékesítés igen nagy mennyiségű, az egységáraknál néhány Ft árrés, (vagy annak tört része) az elérhető összes nyereség-tömegnél milliós (esetenként milliárdos) nagyságrendet jelenthet!

 

Ezekből az adatokból (3. sz. táblázat adatai) nyilván-való, hogy a FŐTÁV által a BE ZRt –től vásárolt távhő ára különösen 2007-ben, a csepelihez és a debrecenihez viszonyítva, de egyébként is feltűnően magas. Az is jól látható, hogy BE ZRt esetében a villamosenergia ár is nagyon magas. Igaz: a csepeli villamosenergia ár még ennél is magasabb, de ott a hő ár közel fele BE ZRT hő-árának. Ezek a tényezők önmagukban véve is teljes mértékben versenyképtelenné teszik a budapesti távhő árakat az egyedi gázfűtések áraihoz képest, ez a jelenség a sírásója a kapcsolt energiatermelésen alapuló távhőszolgáltatás nagyobb mértékű elterjesztésének. Ha a BE ZRT 2006. és 2007. éves adatait is vizsgáljuk, akkor hihetetlen (~79 %- s) áremelkedés tanúi leszünk a hő-árak esetében.

 

A hő és villamos energiát összhangban az SI (Nemzetközi Mértékrendszer) előírásaival és mivel két különböző minőségű energiáról van szó, különböző mértékegységekben számolják. A hőenergia mértékegysége a J és többszörösei a villamos energiáé pedig a W*s és többszörösei. Ezek egymás közt átszámíthatók és ezt érdemes is megtenni, az adatok átláthatósága, összehasonlíthatósága érdekében. Ez az előzőekben meg is történt, illetve a továbbiakban is alkalmazzuk ezt a módszert.

 

A következő táblázatban a villamosenergia adatokat vizsgáljuk. (4. sz. táblázat)

 

 

4.sz. táblázat

 

 

A 4. sz. táblázat adatai jól mutatják, hogy a hazai lakosság anyagi terheinek növelése árán külföldi tulajdonosok profitjának biztosítása érdekében miként lehet közel duplájára feltornászni a szolgáltatási árakat. Ebben a véleményben semmi túlzás nincs, ha arra gondolunk, hogy már a szolgáltatási árak is biztosítják az erőművek tulajdonosainak hasznát, a rendszerhasználati díjak pedig, az elosztó hálózatok tulajdonosainak hasznát is. Az ÁFA pedig az Államot juttatja jelentős bevételhez, amit ugyan újra elosztanak, de az újraosztás visszásságai, az esetleg magán zsebekbe guruló állami forintok gyanúja szinte napi hírnek számít a médiákban manapság. Az ezek elítéléséről szóló bírósági hírek ezzel nincsenek szinkronban.

 

Arra is rávilágítanak ezek az adatok, hogy milyen kicsinyes és nevetséges volt a korábbi Gazdasági Miniszter erőlködése annak érdekében, hogy megszüntessék a bányászok és a villamosenergia ipari dolgozók évszázados kedvezményét, mint a szocializmus elvtelen adományát (külön pénzeszközök sorban látható fillérek).

 

Nem ismertek az erőművek, jelesül a kombiciklusú erőművek bővített önköltségi (termelői) árai. A 2006. évi adatok alapján közelítő számítással, ha nem is pontos, de tájékoztató képet lehet kialakítani erről. A számítás gondolatmenete: egységnyi kiadott összes hasznosítható (a fogyasztóknak pénzért eladott) energia eléréséhez az erőműhatásfok (fajlagos hőfogyasztás) figyelembevételével meghatározható a végtermék/ek összes tüzelőhő igénye, ezt az egységárral szorozva megkapjuk a tüzelő hő árat. Ez a BE ZRt esetében az összes költség 80%-a (4. sz. diagram), ennek figyelembevételével meghatározható az összes egyéb költség [4]. Az összes hasznosan kiadott energia ára mellett, a százalékszámítás törvényszerűségei alapján külön ki lehet számítani 1kWh hő és 1kWh villany bővített önköltségi árát is. Az összes hasznos energián belül, a kiadott energiák BE ZRt adatai szerint 40. 4-59, 6 % - ban (durván: 40-60%-ban) oszlanak meg villanyra és hőre.

 

A hitelesség kedvéért be kell mutatni a BE ZRt honlapjáról (2006. évi Jelentés 20. oldal) származó eredeti, a legfontosabb termelési-adatokat tartalmazó táblázatot is (5.sz. táblázat), mert ennek adatai szükségesek a közelítő számításokhoz. A legújabb, 2007-re vonatkozó Jelentésb

 

 

 

5. sz. táblázat

 

Ennek az a „szépséghibája”, hogy a fajlagos tüzelőhő-felhasználás értéke pontosan az ezerszerese a valóságos értéknek. Ez is bizonyítja, hogy az elrontott erőmű átalakítások szomorú tapasztalatai nem  véletlenek. Mind ez a tulajdonosok a profit éhsége mellett, szakmai slamposságuknak is köszönhető. Azt is jól kifejezi, hogy mennyire megbízható az egyes cégek adatszolgáltatása. Természetesen a további számításokban a helyes érték szerepel. (Nyilván sajtóhibáról van szó, de egy nemzetközi vezető energetikai cég első számú helyi vezetőjének, aki a jelentést aláírásával hitelesíti, illene saját nevén kívül „fejből, álmából felébresztve” is, tudni a vezetésére bízott cég néhány legfontosabb, a prosperitást befolyásoló alapadatát. Ilyen a fajlagos tüzelőhő-felhasználás aktuális értéke is.)

 

A 6. sz. táblázatban, több változatban, a szakirodalom ajánlásai [2], az előzőek szerinti gondolatmenet és a 7. sz. táblázat, (BE ZRt 2006. évi tényadatai) valamint a 3. sz. és 4. sz. diagramok adatai alapján közelítő számítást végezve a következő eredményeket kapjuk.

 

 

6. sz. táblázat
6. sz. diagram

 

Az önköltség ilyen módon való felosztása gyakorlatilag egyidős a budapesti távfűtéssel, akkor keletkezett, amikor a távhőt államilag támogatták. Mint, már szó volt róla, időközben a helyzet gyökeresen megváltozott. Piaci viszonyokat vezettek be egy olyan területen, ahol nincs fizetőképes kereslet a jelenlegi árakon, ezért már rég eljött az ideje az önköltségfelosztás módosításának, a realitások figyelembe vételével, úgy, ahogy a következő 7. sz. diagram ezt mutatja.

 

 

7. sz. diagram

Ezek a diagramok azt is hitelesen igazolják, hogy gyakorlatilag a villamosenergia termelés bővített önköltségének a szolgáltatási áron belül történő növelése, a hőszolgáltatás bővített önköltségének (árának) ezzel arányos csökkentése versenyképessé teheti a távhő árát az egyedi gázfűtéssel szemben. A költség felosztási arányok változtatása a hasznosan kiadott összes energia önköltségét változatlan értéken hagyják.

 

Ám további összehasonlításokra is módunk van. Nevezetesen ha a BE ZRt 6. sz. táblázat szerinti adatait a 3. sz. táblázat megfelelő adataival hasonlítjuk össze. Ez az összehasonlítás azt mutatja, hogy a villamosenergia termelés nagy profitot eredményez, míg a hőenergia termelés estén ez szerény mértékű, illetve 2006-ban veszteséges lehetett. További tanúsága a 6. sz. táblázatnak, hogy a hőfogyasztók érdekeinek sokkal jobban megfelelne a szakirodalom [2] szerinti költség felosztás 2. változata (barack színű mező), ezért a gyakorlatban ehhez kellene közelíteni, ennek figyelembe vételével kellene a költségfelosztást elvégezni.

 

Nem szabad megfeledkezni meg arról, hogy a távhőszolgáltatás nem a tulajdonosokból, hanem a távhő fogyasztókból él, a fogyasztók nélkül nem lenne sem az erőművekre, sem a tulajdonosokra szükség. A távfűtés hosszú távú érdekei azt kívánnák meg, hogy a távhő ára a fogyasztók számára legalább 8- 10 %- al alacsonyabb legyen az egyedi gázfűtések áránál. Ez politikai szándék megléte esetén elérhető a szakirodalom már említett ajánlásának alkalmazásával és annak elismerésével, hogy a távhő szolgáltatás esetén a hőfogyasztók a hő-szállítás és elosztás díját duplán fizetik meg az egyedi fűtésekhez képest.

 

A felhasznált összes tüzelőanyag költség nagyobb hányadának a villamos energiára való könyvelésével az, a hőtermelés fajlagos hő-felhasználását a műszakilag ma elfogadott értéke alá csökkentené, de a villamosenergia termelés ma elszámolt fajlagos hő-felhasználásának értéke is önkényesen választott érték. Az egyedüli szilárd, mértékadó, elszámolási mérésekkel igazolható támpont, az erőmű hatásfoka, illetve fajlagos hő-felhasználása (pontos méréseket a vételezett tüzelőanyagra és a kiadott energiákra létesítenek, ezek adatai alapján történnek a pénzügyi elszámolások is a vásárlók felé).

 

A javasolt elszámolás nyilván csökkentené a tulajdonosi profitot, de elismerné a távhő szolgáltatás környezetvédelmi, energetikai és nemzetgazdasági előnyeit, biztosítaná a távhő szolgáltatás fenntarthatóságát, a lakosság számára megfizethetővé tenné azt. Mind ezt az előző táblázatok adataival készített következő 8. sz. diagram is jól szemlélteti.

 

 

8. sz. diagram

 

 A diagram annak a gondolatmenetnek az alapján készült, hogy esetünkben az erőműből kiadott 1 kWh összes (hő-és villamos) energia önköltségi ára 10,58 Ft/kWh. A kiadott energiákból a villamosenergia részaránya 40,4%, vagyis ~ 0,4 kWh. Ennek önköltségét levonva az összes kiadott energia önköltségből adódik a kiadott 60 %, vagyis 0,6 kWh hő önköltsége (ld. 6. sz. táblázat). A szolgáltatói áraknál kevesebb különböző mértékű villamosenergia önköltségeket figyelembe véve az előzőekben jelzett maradék elv szerint számíthatók az ezekhez tartozó hő-önköltségi árak, a konkrét esetet jellemző 40 % villamosenergia és 60 % hőenergia arányok esetén. A piros egyenes jelzi a növekvő villamosenergia egységköltségek esetén a kiadott hő egységárainak csökkenését, az-az a távhő ár csökkentés lehetőségét a villamosenergia ár rovására. Az egyedi gázfűtések önköltségi ára a hatósági adatok szerint 5,95 Ft/kWh volt. Azt azonban a rendelkezésre álló adatokból nem lehet tudni milyen egységköltséggel tudták az erőművek megvásárolni a hőszolgáltatásra felhasznált földgázt, ezért 6,25 Ft/kWh átlagos gázhő árból kiindulva, jónak minősíthető 95 %-os hatásfokot és 15 % egyébköltséget figyelembe véve: 7,74 Ft/kWh értékűre tehető az egyedi gázfűtések önköltségi ára. Az erőművi és a lakossági távhő ár közti 1,9 Ft/kWh árbevétel különbségéből az elosztó rendszer is részesül, de ennek mértéke csak átlátható korrekt adatszolgáltatás esetén állapítható meg. A diagramok adatai szerint a jelenleginél alacsonyabb távhő önköltség esetén is lehetséges tisztes profit elérése a távhőszolgáltatási üzletágon és a villamosenergia üzletágon is, de a fő célkitűzés nem ez, hanem az, hogy a távhőszolgáltatás fejlesztése hosszú távon fenntartható legyen a lakosság által megfizethető és az egyedi gázfűtéseknél olcsóbb áron.

 

A ma alkalmazott állami támogatási rendszer azért sem jó, mert a lakótelepek lakói közt nincsenek olyan magas jövedelműek, akik nehézség nélkül meg tudnák fizetni a távhő árakat, minden panelház-lakónak kisebb- nagyobb mértékben gondot jelent a mai energia árszinten a távhő költségek kifizetése. A már korábban részletezett egyéb érvek mellet, ezért is indokolt a hőszolgáltató erőművek árszerkezetének és mindenek előtt a tulajdonviszonyainak a módosítása az előző gondolatmenet alapján. A villamosenergia termelés jelenlegi jelentős profitja bőségesen kiegészíti a hőenergia termelés szerény jövedelmezőségét. Erre utal az is, hogy a BE ZRt mérleg szerinti eredménye 2006-ban: 1288817 eFt, az adózott eredménye: 2725467 eFt volt [4].

 

A következő 7. sz. táblázat [4] [11] tanúsága szerint 1998. évhez viszonyítva 2006-ban a hőszolgáltatás fajlagos hő-felhasználása 1,3%-t, a villamosenergia termelés fajlagos hő-felhasználása 13,5 %t, az erőmű összes fajlagos hő-felhasználása (hatásfoka) pedig kereken 10 %-t romlott. Ezek az adatok az energetikában rendkívül rossznak számítanak! Ezért kár volt a szóban forgó erőműveket külföldi „kvázi-magán” kézbe (a valóságban külföldi állami tulajdonba) adni, ezek az adatok lesújtó kritikát mondanak az elvégzett „korszerűsítésekről”. A ma annyira bírált és lebecsült korábbi állami tulajdon keretei közt a most példaként említett Budapesti Hőerőmű Vállalat a maga régi elavult technikájával a mainál 10%-l jobb fajlagos hőfelhasználást produkált, ez méltó válasz az állami tulajdont megszállottan bírálók számára!

 

 

 

 

7. sz. táblázat

 

 Azt is jelzi a táblázat, hogy a villamosenergia termelés meg háromszorozódott a külföldi profit érdekeket szolgáló árszerkezetnek megfelelően, a hőfogyasztók érdekeinek a rovására! A hőszolgáltatás mértéke viszont a felére csökkent!

 

Ezek az adatok azt támasztják alá, hogy az aktuális kormányzat (ok) a hazai és a legszegényebb rétegek érdekeit semmibe véve, milyen szolgai módon elégítették ki a külföldi profit igényeket.

 

Természetesen a külföldi tulajdonú cégeknek nagy szerepe van a gazdaság életében, de az energetika, kiváltképpen a távhőszolgáltatás nem a legjobb terepe ennek! Ilyen, a külföldi érdekeket kiszolgáló saját népének nagy részét sújtó gazdaságpolitikát Franciaország, vagy Bajorország és más normális ország soha-sem folytatna.

 

Az igazi gond nem az, hogy az elvégzett felújítások eredményeként jelentősen nőtt a villamosenergia termelés, mert a 2. és 3. sz. diagramok szerint ez alapvető nemzetgazdasági érdek, de csak akkor, ha az nem rossz hatásfokkal történik.

 

A 3. sz. táblázat adatait összevetve a 6. sz. táblázat adataival némi ellentmondás fedezhető fel a kondenzációs erőművek vonatkozásában, mert a Mátrai Erőmű (ami kondenzációs erőmű) villamosenergia ára közel fele a 3. sz. táblázatban a kombi ciklusú erőművek árainak. Ennek oka az, hogy a Mátrai Erőmű, „helyben” bányászott lignittel működik. Ez a látszólagos „ellentmondás” két nagyon fontos tényre hívja fel a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy a tüzelőanyag ár és annak szállítási költségei kompenzálni képesek a gáz üzemű fűtőerőművek jobb hatásfokát (a Mátrai Erőmű hatásfoka csupán ~ 30%), illetve arra, hogy az összehasonlításoknál szem előtt kell tartani a felhasznált tüzelőanyagot és az alkalmazott technológiát.

 

Az, összehasonlítások arra is rámutatnak, hogy a földgáznál olcsóbb tüzelőanyaggal (például a napenergia és a távhő együttes alkalmazásával) a jó hatásfokú fűtőerőművek egységárai (a távhő ára is) a már leírtakon túlmenően is jelentősen csökkenthetők lennének. A Magyar Energia Hivatal 2006-évi adatai szerint a Cseh és egyes Lengyel szenek árai sajnos alig versenyképesek a földgáz árával [5], de egyes sajtóhírek szerint az ausztráliai feketeszén ára a rotterdami kikötőben versenyképes a földgáz árral. Természetesen arról sem szabad megfeledkezni, hogy a széntüzelés üvegházhatás növelő nagy széndioxid kibocsátása sem kívánatos.

 

Az is nyilván-való, hogy széntüzelésű fűtőerőmű (illetve bármelyik hőerőmű) is kiegészíthető gázturbinával kedvezőbb energetikai megoldások és az egységárak csökkentése érdekében. Gazdaságossági vizsgálattal lehet eldönteni, hogy a végeredmény szerint mennyire kifizetődő egy ilyen megoldás. Az egykori széntüzelésű Kelenföldi Erőműben is üzemelt egy, sajnos hőhasznosító kazán nélküli nyílt ciklusú gázturbina. Egy olyan sűrűn lakott településen, mint Budapest környezetvédelmi okokból természetesen előnyösebb a földgáztüzelés alkalmazása fűtőerőművekben, fűtőművekben. Ennél csak az lehetne jobb, hogy, ha a távfűtési hőigények legnagyobb részét olcsó tüzelőanyaggal működő távolsági hőszolgáltatással elégítenék ki a fővároson kívül épített erőműből és a fővárosi fűtőerőművek, csupán kiegészítenék az ezen felüli és főleg hőszolgáltatási menetrend-tartást biztosító igényeket. Hosszabb távon különösen a földgázárak szüntelen növekedése esetén lehet, hogy újra kell gondolni a távhő árak csökkentése céljából jó hatásfokú füstgáz tisztító berendezések alkalmazását feltételezve a széntüzelés, vagy a szelektált hulladékkal működő hulladékégetés lehetőségét, esetleg mindezek gázturbinával való kiegészítését. Lehetséges, hogy meg kell a társadalomnak barátkozni a nukleáris fűtőműből való távolsági hő-ellátással és helyi csúcs jellegű kombiciklusú blokkok üzemeltetésével is.

 

A 4. sz. táblázat összevetve a 3. és 6. sz. táblázat adataival, arra jó példa, hogy miként lehet kvázi lánckereskedelemmel feltornászni a villamosenergia árakat, külföldi cégek hasznára, a hazai fogyasztók rovására.

 

A 3. sz. táblázat adataira visszatérve azok arra is rámutatnak arra, hogy országos szinten BE ZRt villamos és hőenergia árai meglehetősen magasak, különösen annak tükrében, hogy kombinált ciklusú erőműről van szó. A 3. sz. táblázatban, szereplő erőművek közül a hőszolgáltatás érdekeit legjobban képviselő erőmű az árak szempontjából a Csepeli Hőszolgáltató Kft és a Debreceni Kombinált Ciklusú Erőmű Kft. Az általuk szolgáltatott hő szolgáltatói ára versenyképes lehetne az egyedi gázfűtések hő áraival és a villamosenergia ára sem sokkal, Debrecen esetében nem is magasabb BE ZRt villamosenergia áránál. A debreceni lakossági távhő árak még-is megközelítik a budapestit, javukra írható, hogy nem alkalmaznak hat tarifát, úgy, mint Budapesten. A FŐTÁV ZRt tarifáinak egyik jelentős csökkentési lehetőségének mintapéldája is lehet ez az összehasonlítás. A BE ZRt kedvezőtlen árainak okait az erőműnek kell elemezni, de néhány további adat ismeretében itt is alá lehet támasztani a kritikai megjegyzéseket. A következő 9. és 10. sz. diagramok adatai [5] a BE ZRt 2007 évi hő és villamosenergia árait tartalmazzák.

 

 

 

9., 10. sz. diagram

Mind két diagram adatai arról árulkodnak, hogy a hő és villamosenergia árak jelentősen megnövekednek az átmeneti és a nyári hónapokban. Természetesen ezek részaránya az éves átlagban nem nagy, de az éves átlag árat jól láthatóan (8-10 %-al) növelik. Ha a nyári időszakban ez az erőmű - esetleg olcsó víz erőművi, vagy atom erőművi villamosenergiával fűtőműként üzemelne az éves átlagos hő és még a villamosenergia ár is csökkenthető lenne. Ezzel szemben az előző diagramok szerinti magas árak érvényesülnek. A magas és azokon belül a kiemelkedően magas nyári árak okainak elemzését segíti a következő 11. sz. diagram is.

 

 

11. sz, diagram

Mindezek alapján a következő okok tárhatók fel.

 

  1. A hőerőgépek - a forróvíz-kazánok kivételével - részterhelésen nagyon rossz hatásfokkal működnek. A hazai éghajlati viszonyok közt a nagyon hidegnek számító -15 oC napi közepes hőmérséklet időtartama 4 óra, és a –1oC alatti napi közepes hőmérséklet érték is mindössze 739, 5 óra (~1 hónap), a fűtési szezoné pedig ~ 4600 óra. [2]. A használati melegvíz készítés hőigénye 10-12%-a az éves csúcshőigénynek és nyáron csak erre van fogyasztói igény. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az év folyamán igényelt hő-teljesítményeket azok időtartamának függvényében ábrázolva, az első 3500- 4000 –órában egy meredeken eső görbét, az ezt követő mintegy 5000 óra alatt, a nyári időszakban egy lapos közel egyenest kapunk, amit a 11. sz. diagram szemléltet. A görbe alatti terület az éves hőigény. Az ábra azt is mutatja, hogy az éves teljes óraszám ~ 60 %- ában egyetlen nagy teljesítményű blokk nem üzemeltethető gazdaságosan. Egy ilyen jellegű hőigényváltozást egyetlen nagy teljesítményű gépegységgel (blokkal) tehát lehetetlen gazdaságosan kielégíteni (ezt mutatja be a 9. és 10. sz. diagram is), de a nagy profitot hozó nagy mennyiségű villamos energiatermelés - igaz az év legnagyobb részében rossz hatásfokkal- elérhető. Sajnos ez utóbbi szempont érvényesült a tárgyalt erőművek felújításánál. (A 11. sz. diagram szerinti esetben egy 10-15 MWe és ~ 35-40 MWt hőteljesítményű blokk hiányzik a rendszerből.)  Mind ezek arra utalnak, hogy az erőművek felújítása során főberendezések egységteljesítményét túl nagyra választották, azok csúcs-kihasználási óraszáma alacsony, hiányoznak a rendszerből az egész évben, nyáron is gazdaságosan működő kisebb gépegységek. Ezt az okozza, hogy beruházási költségek csökkentése érdekében, profit növelési okokból megszüntették a Kőbányai és az Angyalföldi Erőművet, a termelést Kispestre, Újpestre és Kelenföldre koncentrálták. A felújított Kelenföldi Erőműben például legalább két fűtőturbina helyett, egy elvételes- kondenzációs gépet építettek be a nagy profitot eredményező villamosenergia termelés növelése érdekében. Ráadásul a kelenföldi 136 MWe és 116 MWt egyetlen gázturbina, egy 91 MWt gőzkazán és az 50 MWe teljesítményű elvételes kondenzációs gőzturbina, túl nagy a jelenlegi erősen lecsökkent hőigényekhez képest. Különösen nyáron ezek csak igen rossz hatásfokkal üzemeltethetők! (Ezt az erőmű jelenlegi vezetése érzékelte is, mert folyamatban van újabb két. a nyári hőigényeket gazdaságosan kiszolgáló gázturbina beépítése) Az előző táblázatokból látszik (Dunamenti Erőmű adatai), hogy a gáztüzeléssel kondenzációs erőműben előállított villamosenergia ára rendkívül magas, ezért ez az erőmű számára is rossz döntés volt. Mindkét követelmény (nagy mennyiségű villamosenergia termelés, viszonylag jó hatásfokkal, illetve olcsó távhő előállítása) egyidejű teljesítése régiókként legalább egy-egy kisebb teljesítményű fűtőturbinával üzemelő blokk beépítésével, a megszüntetett erőművek rekonstrukciójával és az erőművek közti kooperációval lett volna kielégíthető. Az elhibázott döntéseknek az árát ez esetben is nem a döntéshozó tulajdonosokkal, a profit rovására, hanem az ebben vétlen, kiszolgáltatott helyzetű fogyasztókkal fizettetik meg. 
  2. A BE ZRt a gázturbinák gyors indíthatóságát kihasználva részt vesz az országos villamosenergia rendszer szabályozásában. Ez azt jelenti, hogy alacsony hőigények esetén is indítják a gázturbinákat, ezek ilyenkor nagyrészt, mint-egy nyílt ciklusú gázturbina működnek, kényszer-hűtőkben hűtik közel környezeti hőmérsékletre a termelt forróvizet és annak többlet hőjét szabadba engedik. Az Újpesti Erőmű kényszer-hűtőjének hőteljesítménye 85 MWt, ami akkora, mint a József Attila lakótelep téli csúcs-hőteljesítmény igénye. Ha jól meggondoljuk: méreg drága tüzelőanyag elégetésével növeljük az NOx kibocsátást és ezen kívül még a környezet hősszennyezését is fokozzuk, nyáron, amikor egyébként is nagy a hőség. Ez egy durva, kis-stílű, primitív, önös érdekű műszaki megoldás, érthetetlen hogy megvalósítását a hatóságok engedélyezték és ez őket is minősíti! Nem szerencsés, hogy egy fűtőerőmű, nem mindenekelőtt a hőfogyasztók érdekei szerint működik, hanem a villamosenergia termelés élvez elsőbbséget-nyilván a nagyobb profit érdekében. A gázturbinák megjelenése előtt is kellett szabályozni a villamosenergia rendszert és szabályozták is. A mai körülményekért nem marasztalható el a külföldi tulajdonos, mert csupán azt teszi, ami profit érdekei, szempontjából szükséges illetve a hatósági igények miatt tehet. A hazai politikai és egyes szakmai döntéshozók a felelősek ezért a képtelen helyzetért.
  3. A most vázolt helyzetnek egy jó ellen-példája a Svéd Västeräs városkát ellátó fűtőerőmű. Tulajdonosa a város lakóközössége (ez valóban magán tulajdon, nem úgy, mint egy külföldi állami tulajdonú társaság), teljesítménye hozzávetőleg azonos a Kelenföldi Erőmű teljesítményével. Ausztráliai feketeszénnel (antracittal) és nagyon jó hatásfokú füstgáztisztítóval üzemel, de csak a fűtési szezonban. Azon kívül, nyáron, az alacsony terhelésű időszakban, vízi erőművekből vásárolt, olcsó villamos energiával elektromos kazánokban (nagy teljesítményű villanybojlerekben) állítják elő a lakosság nyári használati melegvíz szükségletét. Az erőmű nagy egységteljesítményű hőerő-gépei ilyenkor állnak, karbantartási munkákat végeznek rajtuk. A tüzelőanyagból származó egyébként is csekély mennyiségű pernyéből még az erőmű területén építőanyagot állítanak elő. A kéményen kibocsátott füstgázok összetételét egy automatikus üzemű füstgázelemző folyamatosan méri és a lakosság által megbízott szakértő azt bármikor külön bejelentés nélkül, ellenőrizheti. Az erőmű Svédország legrentábilisabban működő fűtőerőműve, vezetői csupán egy dologtól tartanak- a lakosság estleges elégedetlenségétől.
  4. Az angyalföldi és a kőbányai erőművek néhány segéd berendezése, segéd rendszere, infrastruktúrája szinte új állapotú volt, amikor azokat leállították. Tény, hogy kazánjai, turbinái viszont cserére szorultak. Az a hivatalos érvelés, mely szerint, ezeknek az erőműveknek a területe kicsi egy felújítás megvalósításához, egyszerűen nem felel meg a tényeknek. Ezeknek, az erőműveknek a megszüntetése helyett, ezek kisebb teljesítményű kombiciklusú erőművé való átalakításával és megfelelő kooperációk kialakításával a fűtési hőigényeket biztonságosabban és olcsóbban lehetne kielégíteni a jelenleginél és még több villamos energiát is lehetne termelni, mint jelenleg. Ma a budapesti távfűtési hőforrások (erőművek, fűtőművek) a külföldi gyakorlattól eltérően, egy kivételtől eltekintve szigetüzemben működnek, egymással nem kooperálnak. Egy átfogó fővárosi kooperációs rendszer kialakítása növelné a beruházási költségeket, de a jelenleginél gazdaságosabb üzemeltetés következtében nem hogy csökkenne, inkább növelné a gazdaságosan megtermelt villamos energiát, a fogyasztók számát és a profitot, illetve a távfűtés üzemeltetési költségei csökkenthetők lennének. A Kőbányai Erőmű esetében ki is épült egy a József Attila lakótelepet és a Kőbánya városközpontot a Kispesti Erőműből ellátó új távvezeték, de mivel a Kőbányai Erőmű megszűnt ez nem kooperációs, hanem az erőművet a rendszerből kiiktató vezeték. A Kőbányai Erőmű közvetlen elektromos kábel- kapcsolatban volt a legnagyobb ipari hő-fogyasztóival, de ezt soha sem tudta kihasználni, nem volt villamosenergia kereskedési joga. Ezek a kihasználatlan kábelek ma is ott vannak a föld alatt és még ma is működik néhány ipari hő-fogyasztója a korábbi erőműnek.

 

A Kőbányai Erőmű megtartása esetén viszonylag könnyen kialakítható lett volna egy kooperációs hő-távvezeték a Füredi-úti Fűtőművel is, ott nem kellett volna gázmotoros egységet építeni, mert a kispesti és a kőbányai egységek ezt a körzetet is gazdaságosan és üzembiztosan el tudnák látni hővel. Korábban már volt róla szó, de nem lehet elégszer ismételni, hogy a Róbert Károly körutat a Népligetnél egy viszonylag új állapotú, az Erőmű által építtetett közmű alagút keresztezi. Ennek felhasználásával kiépíthető lenne egy a József várost ellátó távfűtési vezeték rendszer. Ehhez azonban presztízs szempontok nélküli jó együttműködésre lett volna szükség a Főváros és BE ZRt vezetői közt, olyanra, mint amilyen, a rendszerváltás előtt volt. Ez az eset is rámutat a jelenlegi tulajdon viszonyok hátrányaira, arra, hogy a budapesti hőtermelő egységeket hiba volt többségében külföldi állami tulajdonba adni privatizáció címén.

 

Ezek az erőművek fogyasztói szövetkezetek, közhasznú társaságok tulajdonában lennének a hőfogyasztók szempontjából jó helyen, de még az önkormányzati tulajdon is jobb lenne a jelenleginél, ha a Főváros a távfűtés hasznát a hő-fogyasztóknak juttatná vissza, úgy, ahogy ezt Dániában teszik. Erre, azonban ma kevés a remény, mert az önkormányzatoknak juttatott állami támogatás nem fedezi még a működési költségeket sem, így azok kénytelenek szolgáltatási díjaikat növelni, vagyonukat felélni. Az önkormányzati tulajdonú Hőtermelő egységek azért nem igazán jó megoldások, mert jó esetben ugyan a távhő hasznát egyéb köz-költségek fedezetére fordíthatják, de mind ezt, igazságtalanul, a távhő fogyasztók mértéktelen kizsákmányolásával teszik. Ez az ellentmondás törvényi szabályozással feloldható lenne.

 

 Érdemes összehasonlítani a 9. és 10. sz. diagramokat a Csepeli Áramtermelő Kft. hasonló adataival (12 és13. sz. diagramok). Ez az erőmű nem csak a hőtermelő egységeket, hanem az elosztó hálózatot is üzemelteti, és valószínűleg nem vesz részt a villamosenergia rendszer szabályozásában - klasszikus fűtőerőműként működik. A hőenergia árak diagramjai azonos jellegűek, de a hőenergia költségei lényegesen kisebbek BE ZRt árainál (ez sem az „igazi”), de a villamosenergia árak diagramjai közti különbség szembetűnő- nem szorul további magyarázatra az előzőekben leírtakon túl. Azt azonban a jó példa kapcsán nem felesleges ismét kiemelni, hogy az elemi erőmű építési szabályokat nem lehet büntetlenül felrúgni a profit növelés és beruházási költségcsökkentés érdekében, az üzemeltetési költségek rovására!

 

 

 

 

12., 13. sz. diagram

Az eddigi, a különösen magas budapesti távhő árakra vonatkozó elemzések nem terjednek ki a FŐTÁV ZRt. adatainak elemzésére. Erre itt nincs is mód, mert, mint az előzőek is jelzik erre kevés és néha meglehetősen áttekinthetetlen adatok állnak csak rendelkezésre (1. sz. táblázat). Sajnálatos módon a Magyar Energia Hivatal (MEH) honlapján nem szerepelnek a többségükben önkormányzati tulajdonú távhő szolgáltató cégek adatai az erőművek adataihoz hasonlóan. Ennek oka minden bizonnyal az, hogy önkormányzati cégekről van szó, ezekkel a MEH nem foglalkozik, ezért, az érdeklődő „civilek” és az érdekelt hőfogyasztók számára nem ismertek a FŐTÁV ZRt hőforrásainak (a fűtőművek) jellemző műszaki-gazdasági adatai. Azt azonban így is ki lehet jelenteni, hogy elemi érdeke lenne a FŐTÁV ZRt - nek a hőfogyasztók számának növelése az alapdíjak csökkentése, a jelenleginél lényegesen nagyobb teljesítmények átvitelére épült csőhálózat jó kihasználása érdekében. Biztos, hogy a meglévő vezetékhálózat szerkezeti kialakítás, a felhasznált anyagok, a kivitelezéskor alkalmazott technológia szempontjából nem elégíti ki a mértékadó nemzetközi rendszerek által megvalósított színvonalat. Elég, ha csak arra utalunk, hogy a Dán rendszerekben megtalálhatók az áramlási ellenállás és korróziós szempontból az acélcsöveknél lényegesen jobb műanyag csővezetékek is ott, ahol az üzemi paraméterek ezt lehetővé teszik. Ha a 3. sz. képet (koppenhágai távvezeték építés) összehasonlítjuk a következő, 4. sz. a FŐTÁV ZRt honlapjáról származó igen rossz minőségű képpel [3], amelyen egy hazai távvezeték csere éppen szünetelő „munkái” láthatók, akkor a különbséget nem kell magyarázni, az szembe tűnő, önmagáért beszél.

 

 

4. sz. kép

A 2. sz. táblázat adatai [5] szerinti hat különböző tarifa eleve érthetetlen, az pedig végképp az, hogy a sajnos ma még ritka lakásonkénti (épületrészenkénti) mérés tarifái miért drasztikusan magasabbak a hőközponti mérések tarifáinál. Ez nem a legjobb ösztönzés a fogyasztók számára annak érdekében, hogy lakásonkénti méréseket valósítsanak meg (ÖKO program - kell ez ilyen áron?).

 

Eddig egyetlen, a magas távhő díjakkal kapcsolatos szakértői nyilatkozat sem foglalkozott, azzal hogy a távhő fogyasztók a hő szállítási díját duplán fizetik meg az egyedi gáz vagy egyéb tüzelőanyagot fogyasztókhoz képest. Ez pedig nyilván való tény. Könnyen belátható, ha az 1 és 2 sz. ábrákat összehasonlítjuk a 3. sz. ábrával. Ezeknél a sárga nyíl a tüzelőanyag a piros, pedig a hő-szállítást jelzi. A távhő fogyasztó megfizeti a tüzelőanyagnak az erőműbe való szállítása mellett az erőműben termelt hő további elosztásának, a felhasználás helyére való szállításának díját is. Ez utóbbi egyedi fűtések esetén nem jelentkezik, illetve központi fűtés esetén minimális mértékű. Az is könnyen belátható, hogy a földgáz erőműbe való eljuttatása egyszerűbb, kisebb szállítási és mérési veszteséggel járó feladat, mint a távhő szállítása az erőművektől a fogyasztókig. Ebben a meghatározó két fontos tényező: a földgáz egy nagy keresztmetszetű vezetéken jut el az erőműig, környezeti hőmérsékleten, a környezettel való hőcsere miatti hőveszteség nélkül. A távhő szállítás esetén a fogyasztókig mind ennek az ellenkezője a jellemző. A szakértők által már eleget hangoztatott érvek mellet ezek is olyan érvek, amelyek indokolják, hogy az erőművekben felhasznált gáz tüzelő-hő díját alacsonyabban kell megállapítani, mint az egyedi fűtések tüzelő-hő díjait. Ezt a különbséget azonban nem úgy kell kialakítani, hogy a gáz árakat nagyobb mértékben emelik, mint a távhő díjakat. A dupla tüzelőanyag szállítási költség ellen érvként felhozható a villamosenergia szintén nem csekély díja is. Ez hibás érvelés lenne, mert az egyedi, lakásonkénti villamosenergia termelés nem alternatívája az erőművi villamosenergia termelésnek, a lakásonkénti hőtermelés viszont elterjedt régi hagyomány, szemben a távfűtéssel.

 

 

A távhőszolgáltatással szembeni, a magas díjak miatti, teljesen indokolt lakossági ellenszenv egy további meghatározó eleme a mérés költségelszámolás áttekinthetetlensége, a szolgáltatók általi tudatos misztifikálása is. Az alapvetően tekintélyelvű szemlélet akadályozza az ügyfélbarát, az ügyfeleket segítő magatartást. Ennek egyik eszköze, hogy az elszámolás részadatait az érintettek meg sem kapják személyiségi jogokat érintő adatkezelésre való hamis érvelés miatt. Az erre vonatkozó igazságügyi és adatvédelmi biztosi állásfoglalások szerint, ha a szóban forgó adatokat a személyi beazonosítás adataitól, a beazonosítás lehetőségétől megfosztva kezelik, akkor, azokat, minden további nélkül rendelkezésére lehet bocsátani az érintett kisközösség minden tagjának. Ez elősegítené a kisközösségi demokrácia kialakulását is. Erre azért is szükség lenne, mert egy-egy fogyasztó részére elszámolt fogyasztás számszakilag összefügg az összes többi fogyasztó elszámolásával. Akár tévedés, vagy szándékosság esetén az egyik lakás tényleges fogyasztásának csökkentése az összes többi növekedésével jár. Ha a szolgáltatók ügyfeleiket valóban partnernek, tevékenységüket valóban szolgáltatásnak tekintenék már régen elkészítették, ügyfeleik rendelkezésére bocsátották volna a költségelszámolás modelljét. Valahogy úgy, vagy ahhoz hasonlóan, mint, ahogy ezt a következő „egyszerű” modell bemutat

 

Fűtési költségek elszámolása költségmegosztó alapján.

 

Az érdemi számítási módszer bemutatása előtt hangsúlyozni kell, hogy a radiátorokra felszerelt költségmegosztó készülékek nem mérő, hanem csupán arányosításra részlegesen alkalmas jelző készülékek!

 

 Az épület és épületrészek (lakások) egyszerűsített vázlata:

 

 

4. sz. ábra

 

A költségmegosztási tényező számítása:

 

 

2. sz. képlet

• k1→n   az egyes lakásokra (épületrészekre) jutó költségmegosztási tényező,

 

• l1→n az egyes lakásokban a költségmegosztókról leolvasott, az elszámolási időszakra vonatkozó leolvasási egységek,

 

Az épület hőfogyasztása:

 

Q = Q 1 + Q 2 + Q 3 +….. Q n = Σ Q 1→n ,   3. sz. képlet

ahol:

• Q az épület hő-központjában mért hőmennyiség,

 

• Q1→ n az egyes épületrészekre (lakásokra) elszámolt összes hő fogyasztás.


A lakás hőfogyasztása:

 

Q 1→n= [k 1→n*(Q- y*Q)+ Q’ 1→n + Q” 1→n]*e 1→n* s 1→n  illetve,

 

 Q 1→n= [k 1→n*Q* (1- y)+ Q’ 1→n + Q” 1→n]*e 1→n* s 1→n   4. sz. képlet, és:

 

y*Q = Σ1→n (Q’ 1→n + Q” 1→n)

 

 

 • k 1→n az egyes lakásokra (épületrészekre jutó költségmegosztási tényező,

 

• Q’ 1→n az épületben méretlenül leadott hő egy lakásra jutó hányada

 

• Q” 1→n az egyes lakásokban méretlenül leadott állandó értékű hő,

 

• y arányossági tényező az épületben méretlenül leadott hő meghatározásához, értéke: 0,2-0,3.

 

• e 1→n elhelyezkedési tényező (figyelembe veszi a szomszédok által nem fűtött falak számát),

 

• s 1→n az egyes lakások napsugárzás miatti hő-nyereségét, vagy ennek hiányát figyelembe vevő tényező.

 

A lakásokon belül nem minden helyiséget fűt radiátor, a kisebb hőigényű mellékhelyiségeket az azokon áthaladó csővezetékek fűtik. Ezeken nincs költségmegosztó és nem is lehet azokat felszerelni az általuk leadott hőt a fogyasztó nem tudja befolyásolni, mert nincs rajtuk elzáró szerelvény és nincs megkerülő vezetékük. A 4. sz. képletben a (- „y*Q ”) tag azt fejezi ki, hogy az épület teljes hő-felhasználásának 70-80 %- t osztják fel a költségmegosztók adatai szerint. A maradék méretlenül leadott 20-30 %-t a lakások térfogat, illetve, mivel többnyire azonos magasságú lakásokról van szó, az épületen belüli terület arányai szerint osztják el a fogyasztók közt. Ebből adódik a Q’1→n és Q”1→n tag. A felosztás ez esetben is gyakorlatilag a 2. sz. képlet szerint történik, csak értelemszerűen „l” helyébe a lakások térfogatát, illetve területét helyettesítik be. Ha, meggondoljuk, hogy „y” (a házban méretlenül leadott hőt jellemző tényező) semmilyen logikai kapcsolatban nem áll a lakások térfogatával, vagy területével, nyilván-való, hogy ennek alkalmazása pótcselekvés, feleslegesen túl bonyolítja a számítást és eredendően igazságtalan, mert egy rendszerint állandó szám, alacsonyabb hőigényű fűtési időszakokban nem igazodik ehhez, tehát ilyenkor túlfizetés történik. Ennél még az is igazságosabb lenne, ha minden, az épület részére átvett hőt csak a költségmegosztási tényező, valamint az elhelyezkedési és a napsugárzás hatását kifejező tényezők alkalmazásával osztanának szét a lakók közt. Ez persze csak azoknak az épületeknek az esetében lehetséges, ahol a radiátorokra költségmegosztási készüléket szereltek fel.

 

Az előzőekben bemutatott modell csupán az elemi számtan négy alapműveletéből épül fel, átlátása mégsem nevezhető könnyűnek, mert igen sok a köztudatban nem ismert elemet tartalmaz. Ezért is (vagy-is a megismerés érdekében) kellene ezt, a fogyasztók számára eljuttatni, megfelelő szöveges magyarázattal kiegészítve, ott ahol a költségmegosztást a radiátorokra szerelt érzékelők alapján végzik. Ilyen, vagy ehhez hasonló modell megalkotása egy szak-személyzettel rendelkező szervezet részére nem nagy kaland, mégsem teszik meg. Miért nem?- a válasz kézenfekvő.

 

A költségmegosztókkal való költség felosztást tovább bonyolítja, az is hogy a költségmegosztók hivatalosan hangoztatott reklámszövegei elhallgatják: a költségmegosztók által mutatott érték függ a radiátor szerkezeti kialakításától, anyagától, méreteitől, attól, hogy a költségmegosztót a radiátor melyik pontjára szerelik fel. A költség megosztók ma már egy kis számítóegységet tartalmaznak, az ezekbe betáplált fontos a kiszámlázott fogyasztás nagyságát érdemben befolyásoló adatokat a szolgáltatók hétpecsétes titokként kezelik. Nem hozzák a fogyasztók tudomására, a fogyasztóknak fogalmuk sincs, az adatszolgáltatás hiányosságai miatt nem is lehet arról, hogy miért mutat a költségmegosztó akkora értéket, mint, amekkorát éppen elszámolnak részükre.

 

A bemutatott számítás egyben azt is bizonyítja, hogy a költségmegosztó készülékek alkalmazása teljesen feleslegesen növeli a fűtési költségeket. Fontos tudni a költségmegosztókkal kapcsolatban azt is, hogy leolvasásuk nem havonta, hanem évente egy-két alkalommal történik csak meg, tehát nem teszi lehetővé energiatakarékosságra ösztönző valós idejű elszámolás megvalósítását. A tárgyhavi felosztás nem a valós idejű, hanem az előző elszámolási időszak költségfelosztási tényezőjével történik. A fogyasztónak gyakorlatilag semmilyen valós tájékoztatást, takarékosságra való ösztönzést nem nyújt ez a módszer. Nem kevés fogyasztó a takarékoskodás ellenére rosszabbul jár, mint a költségmegosztó nélküli elszámolás esetén. Ennek egyebek mellett az oka az is, hogy nem veszik figyelembe: nem csak túl, hanem alulfűtött lakások is szép számmal akadnak, továbbá, hogy a lakások hő-háztartását befolyásoló külső tényezőket figyelmen kívül hagyják (lehűlő felületek nagysága, napsugárzás, szélirány hatása, fel és leszálló vezetékek -strangok- vízmennyiségének szabályozása, radiátorok szabályozhatósága). Ezek az utóbbi tényezők lennének egyebek mellett azok, amelyekkel érdemben lehetne a takarékosságot befolyásolni

 

Elvárás a fogyasztóktól, hogy vakon bízzanak a szolgáltatók tévedhetetlenségében, megbízhatóságában. Erre építeni a költségelszámolást különösen a mai világban cinikus és feltételezi a fogyasztók naivitását (korlátolt érdekérvényesíthetőségét, csökkentnek vélt felfogó képességét!). A költségmegosztók alkalmazásának reklámozása az előzőekben leírtak figyelembevételével az ÖKO Program keretében legfinomabban fogalmazva is megtévesztő túlzás. Erre nem lehet magyarázat egyes szakértők, nyilatkozata arról, hogy ennél nincs jobb, olcsóbb megoldás és, hogy külföldön is ezt alkalmazzák. Valószínű, külföldön más szabályok szerint alkalmazzák, mint nálunk.

 

Az előzőekben leírt gyakorlat nem szolgálja a távfűtés elterjedését, elfogadtatását a közvéleménnyel, de, ha már alkalmazzák a jelenleginél alaposabb tájékoztatást kellene nyújtani a fogyasztók számára. Ez a módszer semmivel sem jobb, mint a térfogatalapú felosztás, jól meghatározott feltételek esetén Az, legalább havonta és az aktuális, valós idejű, tényadatok alapján történik.

 

Be kellene látni, hogy a fogyasztók mai anyagi helyzete miatt, a hőközponti mérések mellett a helyiségekként fogyasztott hőmennyiség szabályozhatóságának biztosítása, az egyetlen takarékosságra ösztönző lehetőség még állami támogatás esetén is. Ha ehhez még társulhat az épületek hőszigetelésének javítási lehetősége, a nyílászárók cseréje is, az a maximumot jelenti. De ez esetben is széleskörű szakmai felvilágosításra lenne szükség egyebek mellett azért, hogy megfelelő, a falak légzését nem korlátozó szigetelő anyagokat alkalmazzanak, a hőszigetelésének ne a lakások penészesdése legyen az „eredménye”. A költségmegosztók alkalmazásának erőltetése csak az érdekelt vállalkozások üzleti lehetőségeinek biztosítását segíti. Kétségtelen, valójában az lenne jó, ha lakásonkénti hőmennyiség-mérést lehetne megvalósítani, az épületek közel ötven éves korrodált, elvízkövesedett belső csőhálózatát fel lehetne újítani, de ezek anyagi fedezetével a fogyasztók ma nem rendelkeznek. Ám, az egyedi mérések esetén is figyelembe kellene venni a lakások elhelyezkedése miatti eltérő adottságokat a hőfogyasztás szempontjából, valamint azt, hogy így is keletkezik kis mértékű méretlenül leadott, felosztandó hő. Ellenkező esetben az a furcsa helyzet állna elő, mint, ha az autó piacon ugyan annyiba kerülne egy Mercédesz, mint a Suzuki. Bonyolítja a helyzetet, drágítja a szolgáltatást, hogy ma már, a távfűtési költségek számlázásáig a FŐTÁV ZRt-n kívül, teljesen feleslegesen, több cég is bekapcsolódik az elszámolási folyamatba (nekik is élni kell valamiből, még a fogyasztók megsarcolása árán is). Budapesten előfordul, hogy a költségmegosztók felszerelését, üzemeltetését, ezek adatainak leolvasását a TECHEM Kft végzi, adatait eljuttatja a társasházhoz, innen az adatok a FŐTÁV-KOMFORT Kft-hez, illetve a FŐTÁV Zrt-hez kerülnek, jól szolgálva ezzel az elszámolás átláthatatlanságát, a fogyasztók részére a mókuskörök futását a felmerülő elszámolási gondok esetén.

 

 

 

 

Latest posts
Topic Last post
Gazdaság - Távfűtés / A távhőszolgáltatásról - közérthetően
Sat 16.05.2009 [01:10]

I. Történet II.Műszaki, gazdasági háttér III: A drága távhő okai. Kié a profit? IV. Külföldi kitekintés V. Kié legyen a profit? 
www.molnar.info=>GAZDASÁG=>A távhő szolgáltatásról közérthetően=>III: A drága távhő okai. Kié a profit?