Versenyképes, megfizethető távhő ár, fenntartható fejlődés. Kié legyen a profit?

 

 

 

 V. Versenyképes, megfizethető távhő ár, fenntartható fejlődés. Kié legyen a profit?

 

A dániai megoldások elemzése, összevetve a hazai tapasztalatokkal számos a távhőszolgáltatás jelenlegi rossz helyzetét előidéző jogi, műszaki, gazdasági, szervezeti, szervezési okot tárt fel. Ezek mellett, az is rontja a fogyasztók helyzetét, hogy Magyarországon a lakosság érdekérvényesítő képessége és lehetősége nagyon gyenge. Amíg Dániában a civil szervezeteknek a lakossági szövetkezeti tevékenységnek komoly hagyománya van, nálunk ez még gyermekcipőben jár, inkább a korrupció a visszaélések terepe. Az érvényben lévő törvények, rendeletek sokkal inkább támogatják a kisközösségeken belüli vezetői diktatúrát, mint a kisközösségi demokrácia érvényesítését. Számtalan civil szervezet működik, tisztelet a kevés kivételnek, tevékenységüknek alig-alig van értékelhető eredménye. A hatalom mindenkori gyakorlói nem igazán érdeklődnek véleményük iránt, azt többnyire figyelmen kívül hagyják. Nincs sem kultúrája, sem gyakorlati lehetősége a valóságos állami és társadalmi ellenőrzés működésének. Az emberek megválasztott helyi és országos képviselőiktől joggal várják, hogy képviseljék érdekeiket a törvényhozásban és az Önkormányzatoknál, de csak nagyon kevés képviselő teszi ezt meg. Inkább saját és szűkebb érdekközösségeik pecsenyéjét sütögetik. A tiszteletet érdemlő kevesek, a választók érdekeit érdemben képviselők pedig, kockára teszik ezzel politikai karrierjüket, egzisztenciájukat. Ezek különösen igazak az energetika, azon belül a távhőszolgáltatás területére.

 

 

A fogyasztóvédelmi szervezetek tevékenységét, megnyilatkozásaik eredményét a mára kialakult elviselhetetlen helyzet minősíti, egy szóval jellemezhető: siralmas. Kétségtelen ennek egyik oka magában a lakosság érdektelenségében is keresendő. A nagy többség arra vár, hogy a sült galamb a szájába repüljön, más kaparja ki a gesztenyét számára a tűzből. Miközben mindenki igényt tart az Állam szolgáltatásaira, sokan igyekszenek kibújni a társadalommal szembeni kötelezettségeik teljesítése alól, az adó és járulékfizetés elkerülésével, valamint a köz és magán tulajdon sérelmére elkövetett kisebb, nagyobb bűncselekmények elkövetésével. Ezzel kapcsolatban a tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az Állam, illetve vezető tisztségviselői sem járnak elől jó példával a kötelességteljesítés ügyében, ezért is alakult ki a mai róka fogta csuka helyzet, az egymásra mutogatás. De, még ennél is nagyobb baj, hogy a törvények minden jogorvoslati lehetőséget a Bíróságok hatáskörébe utalnak, kevés az olyan szakhatóság, amely a kisebb jogsértéseket, visszaéléseket szigorú, elrettentő erejű következményekkel sújthatná és következetesen ellenőrizné a hatáskörébe utalt szervezetek korrekt működését. A lakosság tehetetlen, nincs kihez fordulni jogorvoslatért, ha nem akarja vállalni a se vége, se hossza bírósági eljárások minden nyűgét (és rendszerint nem is vállalja, ezzel aztán kellően vissza is élnek). A meglévő jogi intézmények működését számos jogos kritika éri. Nélkülözi a valóságos, a spontán társadalmi elismerést, lassúsága, az érvényes jogszabályok ellentmondásos alkalmazása miatt. Nem véletlen, hogy gyakran hangzik el: ”ez egy következmények nélküli ország”. Az élet minden területén példák sokasága támasztja alá ezt, a sommásnak tűnő megállapítást: kezdve a TV-ben bemutatott új építésű ferencvárosi lakóházak gyalázatos építési hibáitól, az újonnan hőszigetelt panelházak hibáin keresztül, bezárólag az élelmiszer hamisításokig. Társadalmi és törvényi változások sokaságára is szükség lenne a jelenlegi, a fejlődést gátló, már-már feudális jellegű társadalmi jelenségek megszüntetése érdekében (lásd: 1. oldal első bekezdést, és a mottót). 

 

A címben megfogalmazott feladatok meghatározása és a feltett kérdésre adandó válasz érdekében, távfűtés és azon belül a budapesti távfűtés előzőek szerinti átfogó, de korántsem teljes áttekintése után célszerű kiemelni a legfontosabb gondolatokat.

 

 

  1. A fűtéstörténeti rész eredményeként megállapítható, hogy a távfűtés kialakulása a fűtés több évezredes fejlődésének az eredménye. A budapesti távfűtési lehetőségeket már a háború előtt is vizsgálták, tervezték. A háború utáni fejlődés az ipari hőszolgáltatással kezdődött és csak ezt követően alakultak ki a lakótelepi táv-fűtések barnaszén tüzelőanyag bázison. Az egyedi szén és fatüzelésekkel szemben az erőművi széntüzelés gazdasági környezetvédelmi előnyei vitathatatlanok. A fűtéstörténet szomorú eseményét, az 1952.12.05-i londoni szmog katasztrófát és a losangelesi típusú szmog keletkezésének lehetőségét soha nem szabad elfelejteni. Hasonló tragédiák veszélye ma is valóságos lehetőség, a mai korszerű egyedi gázfűtések térnyerése ellenére is. Az egyedi gázfűtésekkel a potenciális robbanás veszély mellett, mellett az is a baj, hogy a füstgázok kibocsátása az emberi környezet közvetlen közelében történik, sokszor úgy, hogy azok a lakótérbe is visszajuthatnak a légköri viszonyoktól függően. A gépjárművek általi káros anyag kibocsátás csökkentése mellett, az egyedi fűtések szűkítése, a távfűtés elterjesztése alapvető fontosságú.
  2. A műszaki, fizikai ismeretek vázlatos, közérthetőnek szánt áttekintése szeretné alátámasztani, hogy a távfűtés, különösen a kombi-ciklusú erőművek szakszerű tervezése, kivitelezése és üzemeltetése esetén, a nemzetgazdaság számára energetikailag és környezetvédelmi szempontból egyaránt hasznos. Érvényesül az a gondolat, hogy a leghatásosabb környezetvédelem az el nem tüzelt tüzelőanyag. Igyekszik rámutatni arra, hogy a villamosenergia értékes, nemes energia, a társadalmi élet minden területét jelentősen befolyásolja. Ezért nem közömbös, hogy egységnyi mennyiségű tüzelőanyag eltüzelése esetén a felszabadult hőenergiát milyen mértékben lehet villamosenergia termelésre fordítani, illetve, hogy erre egyáltalán megteremtjük-e a lehetőséget, vagy sem. Bizonyítja, hogy az elméleti mellett, a villamos energiatermelés valóságos hatásfoka, a kinyerhető mechanikai munka nagysága szempontjából is alapvető a hő bevezetés és hő- elvezetés Kelvin fokban kifejezett értéke. Ezért célszerű megteremteni az égés magas hőmérsékletének kihasználását mechanikai munkavégzésre, villamosenergia termelésre. Ennek gyakorlati megvalósítása legeredményesebben kombi ciklusú erőművekben lehetséges. Sajnos, szándékainktól eltérően, arra is akadt példa, hogy ésszerűtlen beruházási-költség takarékossággal, profit érdekek előtérbe helyezésével a legjobb elméleti megoldások eredménye is elrontható - ez, Budapesten „sikerült” is.
  3. A villamos- és hőenergia termelés önköltségeinek elemzéséhez a rendelkezésre álló adatok szűkössége ellenére is sikerült közelítő számítással áttekinteni az önköltségek alakulását több változatban. Ebből kiderült, hogy nem szolgálja a távfűtés és a hőfogyasztók érdekeit a tüzelő hő felosztásának jelenlegi gyakorlata a két termék (villany és hő) közt. A legkevesebb, amit a hőfogyasztók érdekében tenni kellene ebből a szempontból az lenne, hogy a villamosenergia termelés fajlagos hő-felhasználását a gáz tüzelésű kondenzációs erőművek fajlagos hő-felhasználásának közelítésével számolják el a fűtőerőművekben a szakirodalom ajánlását figyelembe véve (lásd a 7.sz. diagramot). Ez az erőmű szintjén csökkentené a távhő önköltségét és korrekt eljárás esetén! a fogyasztói árat is. A villamosenergia önköltsége és a szolgáltatói árak közti árrést más eszköz igénybevételével is csökkenteni kellene. Csökkenne ez által a külföldi tulajdonosok jelenlegi nem kevés profitja a villany üzletágon. A távhő szolgáltatásnak nem az Ő, hanem lakosság érdekekeit kellene érvénye juttatni, mert a távhőfogyasztók teszik lehetővé a fűtő erőművek működését és az ebből adódó nemzetgazdasági energetikai, környezetvédelmi előnyök kihasználását.
  4. Nem várt kellemetlen és vaskos meglepetés a 7. sz. táblázat szerinti adatok elemzése, az, hogy BE ZRt hatásfoka (fajlagos tüzelő hő-felhasználása) 10 %-al volt rosszabb 2006-ban, az 1998. évinél, miközben az erőműveket „jelentősen korszerűsítették”. Az energetikában néhány tized % hatásfokromláshoz is jelentős többlet költségek tartoznak az értékesített két végtermék nagy mennyisége miatt. Az erőmű szintjén 10 % hatásfokromlás botrányosan rossz! Nagyon helyes, hogy a hatóságok igyekszenek a lakosságot energiatakarékosságra ösztönözni, de legalább ennyire, vagy még nagyobb mértékben kellene ezt szorgalmazni a távhő rendszer beszállítóinál. Ha, egy profi Cég esetében ilyen előfordulhat, akkor kérdéses, hogy az energia-termelésben nem profi FŐTÁV ZRt fűtőműveiben, gázmotoros egységeiben mi történhet. Nagyon sajnálatos, hogy a hatóság és az őket szakmailag támogató kutatóintézetek az energia áremelkedések kapcsán, csak a fogyasztói-ár emelések valósnak vélt indokoltságának hangoztatásában jeleskednek. Szinte hihetetlen hogy nem tűnik fel nekik: közel azonos technológiával működő erőművek közül az egyik erőmű csaknem dupla áron állítja elő a hőenergiát, mint más erőművek (3. sz. táblázat zöld mező, 2007. évi adatok). Minden jel arra mutat, hogy a beszállítók üzemének hatékonyságát eszükbe sem jut elemezni, az itt tapasztalható hibák minden árnövelő hatását kritika nélkül áthárítják a lakosságra. Fontos lenne ez miatt megteremteni tulajdon viszonyoktól függetlenül minden, a távhőszolgáltatásban részt vevő cég energia hatékonysági adatainak nyilvános hozzáférhetőségét (fajlagos hőfelhasználás, hatásfok, távvezetéki veszteség, önfogyasztás, értékesített mennyiségek). A fűtés, azon belül előnyei miatt a távfűtés közügy!! A közügyekhez kapcsolódó adatokat közérdekű adatként nyilvánosan kellene kezelni, ám ez ma, csak részben, a Magyar Energia Hivatal által nyilvántartott erőművek estében valósul meg valamelyest.
  5. A FŐTÁV ZRt által közzé tett összefüggéstelen szám kupac értékelhetetlen. a FŐTÁV kezelésében lévő hőtermelő egységek adatai ismeretlenek. Az alkalmazott hat tarifa indokoltsága, a legalacsonyabb és legmagasabb tarifa közti 65 %-os eltérés magyarázatra szorulna. (Nem véletlen, hogy Dániában a Dán energiapolitika meghatározó eleme a távhőszolgáltatásra és a települések fűtésére nemzeti költség minimumra törekvő tervek készítése, illetve erre törekszenek a megvalósítás és üzemeltetés során is, valamint az hogy szigorúan ellenőrzik ennek az elvnek az érvényesülését.) Ami a lakossági takarékosságot illeti, a médiákban nyilatkozó „szakértők” mostanában ismét előveszik a régi és a tervezési gyakorlatban is alkalmazott érvet: külföldön, télen a lakószobák elfogadott hőmérséklete 18- 20 oC, nálunk, a gyakorlatban nem ritka az ennél lényegesen magasabb érték. A FŐTÁV adatai szerint a lakás 1oC hőmérséklet-változása 6 % hő-megtakarítást, vagy fogyasztásnövekedést eredményez. Ez nem elhanyagolható szempont, de más szempontokat is célszerű meggondolni. Svédországban a 21 oC hőmérsékletű szoba melegnek (túlfűtöttnek) számít, ugyan-akkor nem ritka a garázsok, vagy a járdák fűtése, a reuma pedig rendkívül gyakori - népbetegség. Vagyis, ahogy mondani szokás, amit nyernek a réven, elvesztik a vámon. Csecsemők, vagy idős beteg emberek számára a 20 oC hőmérséklet tartós elviselése biztos út az orvoshoz. Nem lehet a nap minden szakában és a lakás minden helyiségében télikabátot viselni, az öltözékeket helyiségenként és az éppen végzett tevékenységektől függően ötpercenként cserélni. Ebben a kérdésben egyébként az orvosok véleményének is mértékadónak kellene lenni. További megfontolást igénylő tény, hogy a szoba léghőmérsékletén kívül még más, fontos tényezők is szerepet játszanak a jó hőérzet kialakulásában és a meghűléses megbetegedések elkerülésében. Nem közömbös a határoló falak, különösen a padozatok hőmérséklete sem. Adott esetben lehet a léghőmérséklet szempontjából egy helyiség túlfűtött, de, ha a padozat és a határoló falak rosszul szigeteltek, jó hővezető tulajdonságokkal rendelkeznek, vagy/és nincs alattuk, illetve mellettük fűtött helyiség, akkor, jelentős a veszélye egy súlyos megfázásos betegségnek. Nem véletlen, hogy tehetősebb emberek családi házaikban padló, vagy/és oldalfali fűtést használnak. Nem lehet tehát ezeket a kérdéseket egyetlen, sommás kijelentéssel kezelni, elintézni.
  6. Külön részletes elemzésre lenne szükség annak tisztázására is, hogy a villamosenergia elosztás szintén külföldi profit érdekeket szolgáló magas költsége, az Állam magas adókulcsa mennyire indokolt de ez ennek az írásnak nem célja. (A szolgáltatói árakat ez a két árelem megduplázza!)
  7. A fogyasztott távhő mérése elszámolása bonyolult, áttekinthetetlen civil ember számára. Van olyan eset, amikor a leolvasástól a számlázásig négy helyen dolgozzák fel az adatokat (TECHEM Kft- Közös-képviselet - FŐTÁV Komfort Kft - FŐTÁV ZRt). A számlát esetleg kifogásoló fogyasztót ebben a mókuskörben futtatják, amíg csak az ebbe bele nem fárad. Már az is a fogyasztók becsapása, átejtése, hogy fűtési költségmegosztókról folyamatosan, mint mérésről beszél a hivatalos tájékoztatás minden szinten. A költségmegosztó nem mérő, hanem arányosító készülék. Alkalmazása egy- egy épület összes hő-fogyasztásából csupán 70-80 %-t érzékel (és nem mér!), a maradék 20-30 % felosztása továbbra is térfogat, illetve négyzetméter alapon történik! A költségmegosztók alkalmazásának hazai gyakorlata diktatórikus, nem fogyasztó barát, lehetetlen a lakossági ellenőrzés, véletlen és „szándékos” tévedések, melegágya. A hivatalos propagandától eltérően nem csak nem ösztönzi a fogyasztókat takarékosságra, azt nem is képes elősegíteni, mert egyebek mellett, a havi számlázás nem valósidejű, hanem az előző évi végelszámolási adatok alapján történik. Több fogyasztót ez a gyakorlat hátrányosan érint a legnagyobb takarékoskodás esetén is, mert nem csak túl, hanem alul fűtött lakások is akadnak szép számmal. Alkalmazásuk erőltetése, rátukmálása a fogyasztókra inkább lobby, mint lakossági érdek.
  8. Egyértelműen ki kell jelenteni, hogy a lakásonkénti mérés, lakásonkénti hőmennyiség-mérést jelent! Ennek fontos előfeltétele, hogy a mérőkészülék minden eleme az előremenő és visszatérő csővezetékek részeként, a lakásba való be, illetve az onnan történő kilépésnél legyen felszerelve szabványos mérő szakaszban és csak ezt követően legyen kialakítva a helyiségek közti elosztó vezeték rendszer! De, ez estben is marad az épületben méretlenül leadott hőmennyiség, és a lakásonkénti mellékmérők által kimutatható érték valamint, a főmérő által mutatott érték közt is eltérés várható, ami természetes. Ezeket a hőmennyiségeket is fel kell osztani a fogyasztók közt például terület alapon, ezek értéke akár a teljes hőmennyiség 15 %-t is elérhetik.
  9. A budapesti távfűtési rendszer nagy hibája, hogy az egyes hőtermelő egységek (erőművek, fűtőművek) sziget üzemben működnek, nincsenek kooperációs vezetékek, amelyek fokozhatnák az ellátás biztonságát és a jelenleginél lényegesen gazdaságosabb üzemeltetést (lásd: Dán tapasztalatok). Nagy hiba volt az Angyalföldi Erőmű és a Kőbányai Erőmű bezárása, az előbbi, illetve a Kelenföldi Erőmű területe nagy részének ingatlanként való eladása. Ez csak a külföldi tulajdonosok profit érdekeit szolgálja, azt viszont kitűnően, a hőfogyasztók érdekeit pedig egyáltalán nem. Az élhetőbb lakossági környezet megteremtése szempontjából a Főváros vezetőinek elemi kötelessége lenne a gépjármű forgalom szabályozása és a távfűtés biztosítása a Hungária körút és a Duna által határolt területen. Ebben nagy szerepe lehetett volna az említett két megszüntetett erőműnek, valamint a Kelenföldi Erőműnek. Jellemző, hogy Budapesten a távfűtéses lakások többsége külsőnek számító kerületekben van, a belváros ebből a szempontból is teljesen elhanyagolt.
  10. További nagy hiba, hogy a fűtőerőművek tervezésénél, beruházásánál minden jel szerint nem figyelnek eléggé arra, kétségtelen tényre, hogy a mi viszonyaink közt, az év 12 hónapjából 6 hónapon keresztül a hőigények csak a használati melegvíz ellátásra korlátozódnak, ami igen alacsony teljesítmény szintű, csupán 10-15 %-a a csúcshőteljesítmény igénynek. A nyári és téli időszak közti további két-három hónap átmeneti időszak fűtési hőigénye is igen alacsony szintű és mindössze 3-4 hónap áll rendelkezésre a nagy teljesítményű kapcsolt energiatermelő rendszerek jó kihasználására. Hiányoznak az erőművekből az egész évben jó hatásfokkal üzemeltethető kisebb teljesítményű kapcsolt energiatermelő gépegységek és természetesen a rendszerek közti kooperáció is. Az is a tervezők és beruházók (vagy-is a tulajdonosok!) kritikájára ösztönöz, hogy bár a gázturbinák indítása kétségtelen gyors és segíti a villamosenergia rendszer szabályozását, de a hozzájuk tartozó gőzrendszerek hideg állapotból való indítása, nem csak hosszadalmas, de azok élettartamára is káros, felfűtési hőigényük veszteséges. A meglévő nagy teljesítményű rendszereknek alacsony terheléssel való folyamatos üzemeltetése a melegen tartás és a gyors felterhelhetőség érdekében szintén gazdaságtalan. A kényszerhűtőkön keresztül nyáron szabadba vezetett igen nagy mennyiségű többlet-hő jelentős energetikai veszteség, fokozza a környezet hősszennyezését! A távhő szolgáltatás gazdaságossága és a villamosenergia rendszer szabályozási igényei nehezen összeegyeztethető területei az energetikának, kerülni kellene. A hátrányos következmények hő-ár növelő hatásának lenyomása a kiszolgáltatott helyzetű hőfogyasztók torkán igazságtalan és gusztustalan, káros a távhőszolgáltatás versenyképessége szempontjából.
  11. A távhőt fogyasztó lakosság nélkül nem lenne szükség sem FŐTÁV ZRt-re, sem pedig a fűtőerőművekre, mert az ipari és közületi távhőigény igen csekély. Az árrendszernek tehát olyannak kellene lenni, hogy a távhőtermelés műszaki gazdaságosságát a kereskedelmi gazdaságosság támogassa, segítse elő, - ez egyben a távhő szolgáltatás versenyképességét, fenntartható fejlődését is biztosítaná az egyedi gázfűtésekkel szemben, de erről már az előzőekben is szó volt. A nemzetgazdaság elemi érdekének kellene tekinteni, hogy a hőszolgáltató erőművek környezetvédelmi, energetikai előnyeik és a jelenlegi dupla hőszállítási, elosztási költségek miatt 10-12 %-al olcsóbban, kapják a földgázt mindkét termékük előállításához, mint az egyedi készülékeket üzemeltetők. Ez persze csak akkor célszerű, ha ezek, az erőművek a hazai lakosságot és nem a gazdag külföldi cégeket támogatják!
  12. A rendszerváltás utáni neoliberális politikai gyakorlat lényeges eleme az, hogy az Állam szerepét a társadalom életében minimálisra kell zsugorítani, különösen a gazdasági életben, mondván: „az állam rossz tulajdonos”. Mind ez oda vezetett, hogy ma, a jog helyett egyre inkább az ököljog, a szabadság helyett pedig, a szabadosság válik uralkodóvá. Egy erős Államra éppen azért lenne szükség, hogy biztosítsa a szabadságjogok érvényesülését azok számára, akik azokkal élni és nem visszaélni akarnak, hogy kizárja a visszaélési lehetőségeket, az élet minden területén. A magántulajdon előnyeinek vulgáris, sablonos értelmezése nem csökkentheti az Állam ellenőrző-szabályozó szerepét. Ezt fényesen igazolják a BE ZRt előzőekben idézett adatai (7. sz. táblázat). További markáns bizonyíték napjaink sajnálatos pénzügyi válsága is. A napi gyakorlatban az Állam bizonyára kényelmi okokból, visszavonult olyan területeken is ahol sok feladata lenne. Ilyen terület az energetika és azon belül kiemelten a távfűtés.
  13. A  gáz és távhő díjak emelése kapcsán a kompenzálás ügyében nincs súlyának megfelelően szó a gázdíjak elviselhetetlenül magas értékéről és az egyéb fosszilis tüzelő anyagok árairól, vagy is nincs koherens nemzeti energiapolitika. A távhő díjak mérséklésére a két nagy politikai irányzat két különböző megoldással hozakodott elő élesen szembe állítva egymással ezeket, nyilván nem a lakosság segítésének, hanem egymás lejáratásának szándékával. A hivatalos megszólalók közül senkinek, de senkinek, még a médiáknak sem jutott eszébe azt mondani, hogy a kettő együttes, arányos alkalmazása is jó, de nem elégséges megoldás, hogy egyik vélemény érvényesülése nem zárja ki a másik alkalmazhatóságát is! Az előzőekben tárgyalt harmadik lehetőség (az árszerkezet és a tulajdonviszonyok módosítása), pedig fel sem merült. Nos, ilyen a magyar energiapolitika és az energetikai gyakorlat. Ha lenne igazi NEMZETI energiapolitika és abban súlyának és értékének megfelelő előkelő helyet foglalna el a távfűtés, ez a kérdés nem lenne kérdés, ez a vita nem létezne. A hazai gyakorlatnak jó ellenpéldája a Dán gyakorlat, ami arra is rámutat, hogy milyen sok tenni való lenne az energia politika és gyakorlat terén!
  14. A svédországi példa kapcsán azt kell kiemelni, hogy, ha már megtakarították az egész évben jó hatásfokkal üzemeltethető kisebb teljesítményű gépegységek és a kooperációs vezetékek beruházási költségeit, akkor, a nyári alacsony hőigényű időszakban nem szentségtörés a fűtőerőmű fűtőműként való üzemeltetése, annak érdekében, hogy a rendszerek hatásfokát, a távfűtési árakat optimalizálni lehessen. Ennek azonban fontos feltétele az önfogyasztásra vásárolt villamosenergia alacsony vízi, vagy atomerőművi ára, és olcsó földgáz rendelkezésre állása, a szolgáltatásból az ezeket közvetítő kereskedő cégek kiiktatása, közvetlen beszerzési lehetőség megteremtése! A rendszerekben meglévő forróvíz kazánok alacsony terhelésen, gáz tüzelőanyaggal és néhány biztonságtechnikai intézkedés után kondenzációs tüzeléssel 100-107 % hatásfokkal is üzemeltethetők lennének.

Az előzőekben leírtak bizonyítják, hogy a magyar, de különösen a budapesti távfűtés sajnos, ahogy mondani szokás, ezer sebből vérzik. Javítása nem engedi meg egyes problémák szőnyeg alá seprését, a tüneti kezelést, gyökeres és mindenre kiterjedő beavatkozásokra van szükség!

 

A ténylegesen nemzeti értékű távhő szolgáltatás elengedhetetlen feltétele:

 

 

 • Az Állam, a társadalom és különösen a lakossági számára közvetlen, korrekt, szigorú, valóságos, ellenőrzési és érdemi cselekvési lehetőség megteremtése,

 

a már többször említett kereskedelmi gazdaságosság és műszaki gazdaságosság összhangjának, az ezt támogató ár és adópolitika biztosítása, a jelenlegi árszerkezet módosítása, az egyedi gázfűtések árainál alacsonyabb távhő árak elérése érdekében,

 

• a hőtermelő egységek lehető legjobb hatásfokú üzemeltetésének biztosítása, ellenőrzése, legalább az 1998. évi szint elérése, a szigetüzem megszüntetése, az erőművek kooperációjának megvalósítása, egész évben jó hatásfokkal üzemelő kisebb blokkok beépítése,

 

• a meglévő elosztó hálózatok jó kihasználásának biztosítása, a fogyasztók számának növelése által,

 

• korrekt-áttekinthető mérés-elszámolás,

 

• a fogyasztás szabályozhatóságának megteremtése,

 

• az épületek szigetelési állapotának javítása.

 

A tulajdonviszonyok átalakítása úgy, hogy az érdemben szolgálja hőfogyasztók érdekeit, a távhőszolgáltatás versenyképességét, fenntartható fejlődését. A profit jelentős része az árak csökkentésének formájában azt illeti, aki a távhő megvásárlásával lehetőséget teremt a távhőszolgáltatásra.

 

• A távhő szolgáltatás valóságos szerepének érvényre juttatása egy a közjót szolgáló nemzeti energiapolitikában!

 

Az előzőekben kifejtettek megvalósítása, nem csodaszer, inkább alapkövetelmény! Ezeket ki kell egészíteni, az ezek működését szabályzó, betartható és következményekkel is járó, az ellenőrzés és számonkérés lehetőségét biztosító jogszabályok megalkotásával!

 

Az előzőekben feltárt helyzetből nem csak a szakmára, de az egész társadalomra is vonatkoztatható általánosítható következtetés adódik. Nevezetesen az, hogy politikai irányultságtól függetlenül, a rendszerváltás „hőseinek” semmi okuk ez miatt az időnként tapasztalható dicsekvésre, mert a valóságban egy rossz rendszert váltottak le, egy még rosszabbra. Elvtelenül, kényelmesen, kényszerhelyzetre hivatkozva, a nemzeti érdekek rovására kollaboráltak, kritika nélkül behódoltak a minket mindig is gátlástalanul kihasználó hatalmaknak. Esetenként még stréber módon túl is teljesítették ezek igényeit. Azt tették, más formában ugyan, de önként, dalolva, amit a korábbi vezetés tett, a „nagyhatalmak” asszisztálásával ránk kényszerített, keleti „barátaink” regnálása idején. Ahelyett, hogy az előző rendszer eredményeit megtartva abból is építkeztek volna, mindent elvetettek, szétvertek, rengeteg az egész társadalom több évtizedes áldozatvállalásával létrehozott értéket semmisítettek meg, saját, vélt dicsőségük, anyagi javaik aránytalan növelése érdekében.

 

Ez az írás egy közismert Seneca idézettel kezdődött és most, egy itthon remélhetőleg még ma is ismert, talán később, kedvező változtatások eredményeként, majd túlzásnak minősíthető Petőfi idézettel fejeződik be:

 

"........Nem hallottátok Dózsa György hírét?......."

 

 

Budapest, 2009. 05. 01.

 

Felhasznált irodalom:

 

 

 [1 ] VGF Online- A fűtés története: http://www.vgf.hu/index.php?action=viewfull&ID=739

 

[2]. Dr. Büki Gergely: Fűtőerőművek és távhő rendszerek (Műszaki Könyvkiadó 1980)

 

[3] FŐTÁV ZRt honlapja: http://www.fotav.hu/default.asp?a=adatteam&tbl=2&m=0&s=88

 

[4] Budapesti Erőmű ZRt honlapja: http://www.budapestieromu.hu/doc.asp?id=332〈=hu

 

[5] Magyar Energia Hivatal honlapja:http://www.eh.gov.hu/home/html/index.asp?msid=1&sid=0&HKL=1&lng=1.

 

[6] Rudolf Viktor: Energetika és társadalom. Távfűtés

 

[7] Danish Board of District Heating dbdh.dk/artikel.asp

 

[8] http://idezet.wordpress.com/category/seneca/

 

[9] Wikipédia: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kezd%C5%91lap

 

[10] Fizika I: http://www.uni-miskolc.hu/~www_fiz/fiz1b/index.html

 

[11] A Budapesti Hőerőmű Vállalat Történetéből 1990

 

[12] www.tiszta.levego.hu/losangelesi.html (Simon Gergely - Mikola Klára)

 

 

 

 

 

 

Latest posts
Topic Last post
Gazdaság - Távfűtés / A távhőszolgáltatásról - közérthetően
Sat 16.05.2009 [01:10]

I. Történet II.Műszaki, gazdasági háttér III: A drága távhő okai. Kié a profit? IV. Külföldi kitekintés V. Kié legyen a profit? 
www.molnar.info=>GAZDASÁG=>A távhő szolgáltatásról közérthetően=>V. Kié legyen a profit?